Assisi Szent Ferencnek, még a világban élve, ezt mondta szívében az Úr: „Ferenc, ha meg akarsz engem ismerni, a testi és hiábavaló dolgoktól fordulj a lelkiek felé, tanuld meg édesnek érezni a keserűt, és vesd meg magadat, mert akkor megfordul a dolgok rendje, és amit csak mondok neked, mind-mind tetszeni fog.” Ferenc a leprásoktól irtózott a legjobban. Egyszer, amikor a határban lovagolt, egy leprás jött vele szembe. Leszállott a lováról, és amikor a leprás alamizsnát kérőleg nyújtotta a kezét, nemcsak pénzt adott neki, hanem csókot is nyomott a kezére. Elment a leprások telepére, és mindegyiknek pénzt adott, s mindegyiket kézen csókolta. A végrendeletében írja: „Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást. Míg bűnökben éltem én, keserű volt nekem a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére.” (2Cel 9; Végr 1k)