„Minden test csak fű, és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj, de Istenünk szava megmarad örökre.” Minden gőgünk elillan eme igazság belátására. Isten azonban megmarad örökre, mint ahogy öröktől fogva van. Egyedül Ő mondhatja önmagáról: „Vagyok, aki vagyok”. Ő az egyetlen, aki valójában „van”. Ő okozza a „létet”, Ő az, aki létrehozza mindazt, ami létrejön. Minden más az Ő létéből részesül, ezért „létezik”, ezért „van”. „Az Ige, aki Isten, testté lett.” Meghalt, de feltámadt. „Elsőszülött lett a sok testvér közül,” akik követik őt a feltámadásban. Ő maga az evangélium, az örömhír. Szava, megmarad örökre: „Aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem már át is ment a halálból az életre. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Iz 40,6k; Kiv 3,14; Jn 1,1. 14; Róm 8,29; Jn 5,24; 6,54)
Palkó Julián atya tanítása
