Szent Pál apostol így kezdi a korintusi keresztényekhez írt első levelét: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek.”(1Kor 1,1k) Ebből a levélből az is kiderül, hogy nem bűntelenek a keresztények. Akkor miért nevezi az apostol őket „szenteknek”? Megszenteltnek lenni azt jelenti, hogy kiválasztani Isten számára, az Ő szolgálatára rendelni. Az egyház tagjai megszenteltek, mert Isten, a „mi megszentelődésünkké” (1Kor 1,30), eszközzé tette Jézust, aki által az ember Istennek szentelődik a keresztség szentségében, hogy Őt tisztelettel szolgálja. Erre az állapotra Isten hívott meg minket: „Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre.”(1Tesz 4,7) Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy mi keresztények, „megszentelődtünk, szentté tétettünk” Jézus Krisztus által. Ilyen értelemben lett Szent Pál apostol számára a „szentek” kifejezés közös megjelölése a keresztényeknek.