Isten irgalma esztelennek tűnik, mert az elbitangolt, pogánnyá lett, Isten országát eltékozló embert, nagy örömmel visszafogadja az atyai házba, ha az magába száll, szeretne felkelni bűneiből és visszatérni. Örömében Isten ekkor így kiált: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára! Hozzátok elő a hizlalt borjút és vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott!”(LK 15,22k) A megtérő embert, a keresztségben a legdrágább ruhába, Krisztusba öltözteti be (Gal 3,27). A megkeresztelt ember lelke, a feltámadt Krisztus képmása lesz, Krisztus vére árán, „akit Isten rendelt vére által engesztelésül”(Róm 3,25). Krisztus vére tisztítja meg a léleki köntöst. A bűnbánat szentségében megtérő ember ugyanígy tisztul meg. A keresztségben Isten, fiává fogadja az embert. A pecsétgyűrű ujjra húzása a fiú visszahelyezése az eltékozolt, de visszakapott örökségbe, újra Isten országának tulajdonosa lesz.