Szent Pál apostol írja kolosszeieknek: „örülök a tiérettetek való szenvedéseimnek,” és „küzdök értetek, hogy eljussatok Krisztus ismeretére.” (Kol 1,24; 2,1-2) A kolosszeiek üdvösségéért végzett apostoli munka miatt felmerülő test-lelki szenvedésről beszél, ami nem más, mint Krisztusnak a kolosszeiek üdvéért szükséges megváltó szenvedései teljes felvállalása: „és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben.”(Kol 1,24) Örömmel, azaz szeretettel teszi, mert Krisztus is szeretetből szenvedet a kolosszeiekért. „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.”(1Jn 3,16) Ez az örömmel vállalt apostoli szenvedés titka. A keresztény ember részesül Krisztus papi, szerepéből: „Ti pedig királyi papság vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára.”(1Pét 2,9) Tehát keresztényi hivatásunk az örömmel vállalt apostoli szenvedés.
