„Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét.”(Ter 2,7) A „föld porából,” anyagból való embernek táplálnia kell az anyagi természetét a föld porából való kenyérrel. De az ember az „élet lehelete” is, ezt is táplálnia kell, magával Istennel, aki életet formáló „igeként” ad megújuló életet. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.”(Mt 4,4) Aki „csak kenyérrel él,” tágabb értelemben, csak a világ javait a teremtményeket akarja, az azt hiszi, hogy nincs is szüksége Istenre, a teremtményeket és elsősorban önmagát isteníti. Az élet forrásától elszakadva lelki halott. Aki Isten igéjének engedelmeskedve él, az az örök élet fájáról táplálkozik, az Istenből él, az élet forrásából. „Az Ige, aki Isten volt, testté lett, és köztünk lakott, (Jézus Krisztus és így szólt): Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”(Jn 1,1. 14; 6,51; Mt 26,26
Palkó Julián atya tanítása
