Istennek van hatalma arra, hogy eljöjjön hozzánk, főként belső érzékeink által, úgy hogy a belső látásunknak mutatkozik meg. A lélek megérzi egy valóság szelíd érintését, és ez az érintés képessé teszi az érzékelhetetlen valóság elérésére. Ehhez a szív belső éberségére van szükség. Mindenki számára eljött Isten emberré lett Fia, aki az ember szívében levő világosság. Neki van hatalma a leghidegebb és szomorú szíveket is lángra lobbantani. Ezért a mi reménységünk valós alapja Jézus. Ő tanítja: „Boldogok, akik hallgatják és megteszik Isten szavát.” De ki hallgatja meg Őt, és ki hagyja, hogy elvarázsolja az Ő szeretete? Ki virraszt a kétség és bizonytalanság éjszakájában imádságba merült szívvel, vigyázva a hit égő lángjára? Az Istenbe vetett hit megnyitja a biztos remény horizontját, megmutatja a szilárd alapot, melyre félelem nélkül rá lehet építeni az életet, de megkívánja a bizalommal teljes ráhagyatkozást a világot fenntartó Szeretet kezére. (XVI. Benedek megnyilatkozásai II. 587.o.)
