Jézus az érteni nem akaró tömegről a tanítványoknak ezt mondta: „Látván nem látnak, hallván nem hallanak. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.” Nem biológiai értelembe vett érzékelésről, hanem olyan rejtélyes Jézus „látásról” van szó, amelyről az ember tudja, hogy van megfejtése: „Most tükör által rejtélyesen látunk.” Arról a „látásról” van szó, ahogy az angyalok látják az Atyát, amelyről Jézus beszélt: „Ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát.” Szent Pál apostol az ilyen értelembe vett „látásra-hallásra” utalva mondja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt. Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által.” A Lélek nyitja meg a lelki „szemet-fület” ma is Jézus megértésére a Szentírásban, az Egyházban és a Szentségekben. Ne álljunk ellen a Léleknek, hogy boldogok lehessünk. (Mt 13,13. 16; 1Kor 13,12; Mt 18,10; 1Kor 2,9k)