„Jézus is megkeresztelkedett,” de ő a mi bűneinket vitte a Jordánba. Ez előre jelezte az ő szeretet
áldozatát, halálát, amelyben „a mi bűneinket saját testében felvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a
bűnnek és igaz életet éljünk.” A keresztségünkkor, a Jordánban keresztelkedő Jézus helyébe lépünk.
Ő belénk testesül, vele együtt halunk meg a bűnnek, és vele együtt támadunk fel az új, Istennek való
létre. „Az ő halálára keresztelkedtünk meg. Eltemettek vele együtt a halálba a keresztség által, hogy
amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottak közül, éppúgy mi is új életben járjunk. A
régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne
szolgáljunk többé a bűnnek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de
éltek az Istennek Krisztus Jézusban.” Krisztussal egyesültünk, és ezt a vele egyesült létet kellene
élnünk. Erre a létre teremtette Isten az embert. Ez az örök boldogság útja. (Lk 3,21; 1Pét 2,24; Róm
6,3k)