Jézus visszatért az Atyához: „felemelkedett, és felhő takarta el.” Az Atya a „jobbjára ültette.” Így valójában nem ment el, mert az Atya Isteni hatalmában osztozva itt tud lenni egyszerre minden emberrel, a Szentségekben és elsősorban az Oltáriszentségben. Az Ő elmenetele egyben az Ő eljövetele. Így beteljesítette ígéreteit: „Elmegyek, és visszajövök, és én veletek vagyok minden nap a világ végééig.” A keresztségben vele eggyé lettünk, az ő tanítása szerinti életben vele együtt formálódunk Isten képévé és hasonlatosságára, hogy vele együtt legyünk örökösök Isten országában. És „ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk.” Szeressük Őt úgy, ahogy Ő kérte, hogy velünk lehessen: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” Élő hittel kérjük: „jöjj el Uram Jézus,” hogy megtapasztalhassuk az ő valóságos jelenlétét. (Apcsel 1,9; Ef 1,20; Jn 14,28; Mt 28,20; Róm 6,4-6; 8,29. 17; 2Tim 2,11; Jn 14,23; Jel 22,20)
Palkó Julián atya tanítása
