Abban áll a tökéletesség, ha Isten dicsősége az ember, az ember öröme az Isten. A keresztség által az Isten gyermekei lettünk.(1Jn 3,2. 9k) Az anya örül az ártatlan újszülöttjének, csak azért mert az ő gyermeke, noha az semmit sem tett még őérte, ő pedig szolgálja éjjel-nappal. Mennyivel jobban örül az Isten a gyermekének, a kegyelmi állapotban lévő kereszténynek, csak azért mert az Ő gyermeke, hiszen a Fia vérével tisztította meg.(1Pét 1,18k) Amint az anya öröme átszármazik a gyermekére, a gyermeke örömének forrása lesz, úgy az Isten gyermeke örömének forrása az Isten megtapasztalt öröme. Az Isten irántunk való szeretete végtelen és így végtelen öröm forrása a kereszténynek. Ahogy az Isten megdicsőült Fiában, Jézus Krisztusban, mert engedelmes lett a halálig,(Jn 13,31; Fil 2,8) úgy a keresztényben is megdicsőül, ha az engedelmes Neki. Tehát „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte,”(Jn 3,16) hogy Isten dicsősége legyen az ember, az ember öröme legyen az Isten.