Maga az Úr biztat minket, hogy keressük az Ő arcát, akarjuk látni Őt. „A te szavadat emlegette szívem: ’Keressétek az én arcomat!’ A te arcodat keresem Uram!” De az Úr azt is mondja: „Nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Ha ebben a világban színről színre nem is láthatjuk Istent, fölfedheti azonban az Ő arcát belső látással. Érzékeltetheti jelenlétét, segítségét, működését, kegyelmét, különösen a szent liturgiában, a Szentségek vételekor és az imádságban. „Istennek, aki közelebb van hozzánk, mint én magam, van hatalma arra, hogy eljöjjön hozzánk, főként belső érzékeink által úgy, hogy a lélek megérzi egy olyan valóság szelíd megérintését, mely az érzékelhető dolgok felett van, és ez az érintés képessé teszi az érzékelhetetlen valóság elérésére. Ehhez a szív belső éberségére van szükség. Isten el tud jönni hozzánk úgy, hogy belső látásunknak mutatkozik meg.” (Szabó Mária: A Zsoltárok kincsei. Zsolt 27,8; Kiv 33,20; XVI. Benedek Megnyilatkozásai. II. 587. oldal. SZIT 2018)
Palkó Julián atya tanítása
