Jézus egész földi életében átadta magát az Atyának. Elsőként erről vall az evangéliumban: „Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” A kereszten, a halállal szembenézve tárja fel leginkább gyermeki bizalmát és szeretetét az Atya iránt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” Földi életében ez az Ő végső szava, kiáltása, amelyet mély nyugalom hat át, mert az Atya iránti teljes bizalomból és a fenntartás nélküli odaadásból származik. Előre megmondta önmagáról: „Az Emberfiát az emberek kezébe adják.” Az emberek kezébe engedi magát adni, akik átadják Őt a halálra: „átadják, hogy megfeszítsék,” és ez egyet jelent azzal, hogy Ő átadja magát az Atyának, az Atya kezébe teszi le lelkét. Ez a szeretet legfőbb tette. Jézus eljutott a szeretet végső határáig és még azon is túl. Bármilyen nehéz a szenvedésünk, adjuk át magunkat az Atyának. Az Ő tenyere fenntart, és végtelen, hűséges szeretet vezet rajta minket. (Lk 2,49. 23,46. 9,44; Mt 26,2; XVI. Benedek megnyilatk. I. 687-688. old.)
Palkó Julián atya tanítása
