Jézus a második eljövetelét megelőző helyes életre biztat: „Imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” A szüntelen imára tanít a zsoltáros. „Tehozzád emelem lelkemet, Uram! Istenem tebenned bízom. Utaidat, Uram, add tudtul nekem, a te ösvényeidre taníts meg engem! Mert te vagy az én üdvösségem Istene! Téged vártalak egész nap! Szemem szüntelen az Úrra néz.” Tehát vágyakozzak Isten után szüntelen, a távolból vigyem hozzá az egész létemet, egész életemet, létszükségeimet. Legyek biztos, hogy Isten nem hagy el, hagyatkozzam Őrá teljes szívvel. Kérjem, hogy értelemmel, és tapasztalat által is megismerjem az Ő életadó akaratát, hogy neki tetsző, ráirányuló, engedelmes életet élhessek. Életállapotom legyen, hogy minden reményemet Istenbe helyezem, tudva, hogy Ő maga az üdvösség. „Krisztus a láthatatlan Isten képmása.” Őrá emeljem szemeim szüntelen. (Lk 21,36; Szabó Mária. A zsoltárok kincsei. Zsolt 25; Kol 1,15)