Jézus a szüntelen imára biztat minket, különösen a nehéz helyzetekben és a végítélet fényében: „Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt. Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik.” Az imádság alapja, hogy higgyük, hogy Isten, akihez szólunk figyel ránk, velünk van, ezért a szüntelen imádság fő jellemzője az Istenre való figyelés. Erre tanít minket a reménytelennek tűnő veszélybe lévő zsoltáros: „Szemem előtt tartom az Urat szüntelen, mivel jobbomon van nem fogok inogni. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, sőt reménységben nyugszik el testem is. Mert nem hagyod a lelkemet a holtak hónában, és nem engeded, hogy rothadás lásson szented. Az élet útját mutatod nekem, örömmel töltesz el színed elött és mindörökké tart az öröm jobbodon.” Tartsuk szemünk előtt az Urat. (Lk 21,36; 18,7k; Zsolt 15,8k)
Palkó Julián atya tanítása
