Egy premontreitől azt várnátok, hogy a premontrei lelkiségről, a premontreiek életformájáról, lelkiségéről beszéljek, de én azt a feladatot kaptam, hogy Szent Ágoston Atyánk Regulájáról szóljak. Ez egy tágabb téma annyiban, hogy sok szerzetesrend van, amelyiknek az életszabálya nem a jól ismert Benedek Regula, hanem a nagy nyugati egyházatya, Szt. Ágoston szabálya. (Rajtunk, premontreieken ezt a szabályt követik az Ágostonos Kanonokok, az Ágostonos Remeték, a Pálosok, a Domonkosok, a Boldogasszony nővérek és még sok más szerzetesrend.) Szt. Ágoston ünnepén énekeljük az ünnepi himnuszban:
Papok tiszta életére írtál gondos regulát,
Azt szeretve, azt követve biztos utat tartanak,
S hogyha te vagy jó vezérük, várja őket szent haza.
Szent Ágoston már megtérése előtt is kereste barátaival a közös életet. Amikor pedig püspök lett, közösségben élt papjaival, és körülötte férfi- és női szerzetesi közösségek formálódtak. Nekik írta a szabályzatot, ami több változatban is fennmaradt. Mi premontreiek a regula hét napra elosztott kivonatát a reggeli zsolozsmában olvassuk. E rövidített forma alapján tekintünk be a regulába. Szerzetesi közösségeknek szól, de mindnyájan tanulhatunk belőle.
A kivonatos regula élén Krisztus tanítása, a főparancs áll: Szeretett testvéreim, mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok. Ágoston tudta, amit János apostol írt az első levelében: Szeressük egymást, mert ha egymást szeretjük, bennünk marad az Isten, és az ő szeretete tökéletes lesz bennünk.1Ján 4, 14
„Az Isten bennünk és mi az Istenben”, ez alapvető ágostoni tanítás, amire még visszatérünk.
Mindjárt ezután a közös élet fundamentuma, az apostolok ősegyházát követő szegénység regulája következik. Először is azért gyűltetek össze, hogy egyetértésben lakjatok a monostorban, és egy szív, egy lélek legyetek Istent keresve. Semmit se mondjatok sajátotoknak, legyen mindenetek közös. Elöljárótok ossza ki mindegyikőtöknek az élelmet és a ruhát, azonban ne egyenlően, hanem inkább kinek-kinek szükséglete szerint, hiszen teherbírástok sem egyenlő. Így olvassátok ugyanis az Apostolok Cselekedeteiben: „Mindenük közös volt, és mindenkinek adtak belőle a szükséghez mérten.” (ApCsel 4, 32-35) Szt. Ágoston ünnepi zsolozsmájában is így imádkozunk: Amikor pap lett, azonnal felállította a klerikusok monostorát, s elkezdett abban a szent apostoloktól megállapított regula szerint élni. (Laudes a3)
A szegénység, mint állapot után mindjárt az imádságot, mint első tevékenységet emeli ki a regula: Imádkozatok állhatatos buzgósággal a meghatározott órákban és ideig. …Amikor zsoltárokkal és himnuszokkal Istenhez imádkoztok, szívetek arról elmélkedjék, amit ajkatokkal kimondtok.
Az imádság után az étkezés az a tevékenység, amit az aszkézis szabályoz, és valamiképpen az Úristenre irányul: Testeteket az ételben és italban böjttel és önmegtagadással fékezzétek meg, amennyire egészségtek megengedi. Ha azonban valaki nem tud böjtölni, legalább étkezésen kívül ne vegyen magához semmi ételt, hacsak nem beteg. – Amikor asztalhoz ültök, míg csak onnan fel nem keltek, hallgassátok zajongás és vita nélkül, amit a szokás szerint olvasnak. Ne csak ajkatok fogadja az ételt, hanem fületek is éhezze Isten igéjét.
A ruházkodásra vonatkozó szabályok a tisztaság evangéliumi tanácsának megtartását segítik. Itt kivételesen Ágostonnak a nővérekhez írt levelében található regula-változatot olvasom fel: Ruházatotok ne legyen feltűnő. Ne ruhátokkal akarjatok tetszeni, hanem erkölcseitekkel. Fejeteken a fátyol ne legyen olyan vékony, hogy átlássék rajta hajatok. A fátyol alól sem kócosan, sem cicomásan ápoltan ne lássék ki hajatok. …Ha valahová beléptek, megjelenésetek, ruházatotok, mozdulataitok olyanok legyenek, ahogy szentségetekhez illő. Így nem ébresztetek vágyakat senkiben. Tekintetetek, ha rá is esik valakire, ne ragadjon rajta. Itt a regulában a szemek féktelenségéről, mint a tisztátalanság első forrásáról egy nagyon józan és reális fejtegetés található.
A regula ezután részletesen szabályoz néhány látszólag jelentéktelen tevékenységet: A hibák felfedésének módját, a ruhák elosztását, a mondást-fürdést. Ágoston bölcsen rendelkezett ezekről, mert tudta, hogy a tökéletességre törekvő keresztény nem hagyhatja ki az általános emberi tökéletesség grádusait, és a közömbös emberi tevékenységek is bűnössé tudnak válni a túlzás és az elhanyagolás által egyaránt.
A rövidített regulánk a vezetettek és az elöljárók, valamint az egymás közötti kapcsolatokról, azaz az engedelmesség evangéliumi tanácsával kapcsolatos részeket emeli ki a teljes regulából: Veszekedés ne legyen köztetek, vagy a leggyorsabban vessetek neki véget, különben a harag gyűlöletté fajul, s akkor a szálka gerendává válik, és a lélek gyilkossá lesz. Így olvassátok ugyanis: Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos. (1Jn 3, 15) - Az elöljáróval való viszonyról mondja a regula: Elöljárótoknak, mint atyának (anyának) engedelmeskedjetek, adjátok meg neki a tiszteletet, nehogy megsértsétek benne az Istent. Még inkább engedelmeskedjetek az idősebb testvérnek, aki fölöttetek nagyobb tekintéllyel bír. - A vezetőket pedig így figyelmezteti: Aki elöljárótok, ne azért tartsa magát szerencsésnek, mert hatalommal kormányoz, hanem azért, mert szeretettel szolgál. Tisztelet tekintetében első legyen köztetek, Isten előtt azonban félelemmel boruljon lábatokhoz.
Ma a szerzetesek évében az a szándékunk, hogy mindenki ismerkedjen meg a szerzetesi élet mibenlétével, törekvéseinkkel és a sokféle szerzetesi életformával. Viszont nekünk, szerzeteseknek a regulával való találkozás olyan, mint egy tükör és számvetés. Maga Ágoston a nővéreknek írt levél végén ezt írta: Hogy pedig ebben a kis könyvben, mint tükörben meglássátok magatokat, s hogy feledékenységből valamit el ne hanyagoljatok, olvassátok el hetente egyszer. És ha úgy találjátok, hogy megteszitek, ami benne le van írva, adjatok hálát az Úrnak, minden jó adományozójának. Ha viszont valamelyikőtök valami hiányosságot vesz észre, bánja meg a múltat, legyen óvatos a jövőben, imádkozzék, hogy a bűne bocsánatot nyerjen, és ne essék kísértésbe. Amen.
Mindezek után tegyük fel a kérdést: Mi is valójában az Ágoston-regula belső szelleme, lényege és értelme? Végső soron mi az ágostonos lelkiség legjellemzőbb vonása? A válaszra már az ismertetés elején is utaltam: az Isten jelenléte, bennlakása a közösségben, és ugyanúgy az egyes emberekben is. És mindennek az élő tudata az, ami mindenek előtt jellemzi a regula lelkiségét. Deus enim, qui habitat in vobis! Az Isten, aki bennetek lakik. Vagy más helyen: A bennetek élő Isten. Nem kerülhetjük el, hogy a regula kapcsán kissé elgondolkodjunk a keresztény lelkiségnek erről a nagyon fontos szempontjáról. Bár a meghívó ferences atyák előre megkértek, hogy „kerüljük az elvont teológiai fogalmakat”.
A kolostori élet első és értelmet adó célja Ágoston szerint: Először is azért gyűltetek egybe, hogy egyetértésben lakjatok a monostorban, és egy szív, egy lélek legyetek Istent keresve. – hallottuk a regula elején. Szt. Pál is ezt írja: Krisztus a hit által a szívünkben lakik (Ef 3, 17). A jeruzsálemi közösség egy szív és egy lélek volt (Csel 4, 32). Ágoston előszeretettel mindig újra idézi ezt a két szentírási helyet. - Vajon mit ért Ágoston az „egy szív és egy lélek Istenben” alatt? A Regula 2. fejezete végén kimondja: Éljetek tehát mindnyájan békében és egyetértésben, kölcsönösen tiszteljétek egymásban Istent, akinek temploma lettetek!
Ha mélyebben belegondolunk, feltételezhetjük, hogy az „egy szív és egy lélek Istenben (in Deum) és a „tiszteljétek egymásban Istent, (in vobis Deum)” ugyanazt jelenti. Mert
- ha hiszünk a háromszemélyű Isten önkijelentésében, és szívünkben imádkozunk hozzá,
- akkor a kinyilatkoztatásnak ez az Istene soha sem csupán hitünk és imánk távoli tárgya, aki csak az eucharisztikus színekben jön közel hozzánk;
- nem, ő valóságosan jelen van a közösségben,
- sőt különleges módon jelen van az egyes emberek szívében, mégpedig teremtetlen lényével (mint „teremtetlen kegyelem - gratia increata”, ahogy a teológusok nevezik).
- Ez a jelenlét nem olyan, mint az a kapcsolat, amely egy távollévő dolgot jelenít meg (mint amikor pl. gondolunk egy hozzánk közelálló embertársra, vagy telefonon beszélgetünk vele),
- nem is úgy van jelen a kinyilatkoztatás Istene, hogy teremtett kegyelme által cselekszik,
- hanem a teremtetlen kegyelem van jelen tulajdonképpeni, bensőséges, közvetlen, valóságos jelenléttel.
