Ne adjuk fel sikertelenségek miatt, Istentől kapott hivatásunkat, a mások üdvösségéért való életet. Saul, a későbbi Szent Pál apostol, Jeruzsálembe érve, „a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.” Saul kudarcot vallott. Aztán: „Vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek. Mikor a testvérek értesültek erről, elküldték Tarzusba,” saját szülőföldjére. Ez a legnagyobb kudarc, az „Istentől anyaméhében arra kiválasztott, és kegyelme által meghívott apostol számára, akinek az a hivatása, hogy Isten kinyilatkoztassa benne Fiát, hogy hirdesse őt a nemzetek között.” De nem adta fel. Csendben várakozott, míg „Barnabás el nem ment érte, és el nem vitte Antióchiába, ahol nagy tömegeket kezdtek tanítani.” Megkezdte apostoli pályafutását. Beteljesedett rajta az Úr jövendölése: „Kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt.” Mert nem adta fel. (Apcsel 9,26k; Gal 1,15k; Apcsel 11,25k. 9,15)
Palkó Julián atya tanítása
