„Fölment József Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” Menjünk Betlehembe és lássuk Őt, „aki által, és akiért teremtetett minden,” de számára nincs hely a száláson. A városon kívül született és a városon kívül feszítették keresztre is. „Hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett.” Menjünk ki hozzá a születés barlangjába és ismerjük fel a jelet, az újjászületés barlangjáról, a feltámadás barlangjáról, a sírról, ahol feltámadva, az emberi nemet önmagában újjáteremtette az örök életre. Amikor nem fogadnak be minket az emberek, „az ő gyalázatát hordozzuk.” Mi leszünk a születés, és az újjászületés, a feltámadás barlangja is. Isten Szeretete, Krisztus születik meg bennünk. (Lk 2,4k; Kol 1,16; Zsid 13,12k)
Palkó Julián atya tanítása
