Jézus üres sírjáról beszámolva írja az evangélium: „Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.” Jézust nem látta. ’Látta’, azaz felismerte, megtapasztalta Krisztus feltámadásának valóságát és hitt. Mi is ez a hit? „A hit a lélek maradandó készsége, amely által megkezdődik bennünk az örök élet, és az értelmet arra készteti, hogy igaznak fogadja el azt, amit nem lát. A hit által már jelen van bennünk az, amiben remélünk. Az eljövendőnek e jelenléte bizonyosságot is ad, már most megszületik bizonyos belátás róla. A hit ad nekünk valamit. Már most a miénk valami a várt valóságból, és ez a jelen lévő valóság az, ami bizonyítékot szolgáltat amellett, ami még nem látható. Bevonja a jelenbe a jövőt, úgy, hogy a jövő ezután nem tisztán ’még nem’. Az a tény, hogy ez a jövő létezik, megváltoztatja a jelent; a jelent megérinti az eljövendő valóság, és így a jövendő dolgok belépnek a jelenbe, a jelenvalók pedig a jövőbe.” (Jn 20,8; XVI. Benedek: Spe salvi. 7.)
