Lelkitükör

Miért Gyónjunk?

Szentkut_halatablaHa szeretünk valakit vagy valamit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.

Csak azt szoktuk szeretni, ami értékes számunkra. Az értékes dolgok gyarapíthatják életünk minőségét, jobb helyzetbe kerülünk általuk, értünk vannak. Elveszteni azt, ami értékkel bír, annyit jelent, életünk minősége csökken, vagyis rosszabb helyzetbe kerülünk.

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”

A parancsok középpontja: az ember önmagában, életével, méltóságával, testével és Istennel való benső istenkapcsolatával együtt.

Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt.

Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek, kevésbé leszünk boldogok. Növekedni az értékekben, megvédeni és előmozdítani azokat azt jelenti: egyre többé válunk, „Isten képmására” alakulunk, végülis megszületik bennünk az igazi ember.

Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha megvalósítjuk magunkat, amennyiben szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: „Szeress! Szeresd Istent, mert ő előbb szeretett téged, szeresd testvéredet, mert tudod, hogyan szeret téged Isten. Isten a szeretet.

Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat.

Isten tudja ezt, és ezért elénk jön, nem mint szigorú bíró, hanem egy jó apa vagy anya; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.

Isten nem botránkozik meg miattunk, nem ítél el, nincs benne félelem a rossz sötétjétől, és nem jön indulatba bűneink miatt.

Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.

Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát, az első ajándékot, amit föltámadva tanítványainak adott Húsvét napján:

„Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.”

Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge… ahol gyógyulásra van szükség.

punkosd-010FELKÉSZÜLÉS A SZENTGYÓNÁSRA

„SZERESD A TE URADAT, ISTENEDET TELJES SZÍVEDBŐL,
TELJES LELKEDBŐL ÉS MINDEN ERŐDBŐL”

Istent szeretni annyit jelent, hogy törekszem őt
mind jobban megismerni,
örülök jelenlétének az imádságban, elmélkedésben, csendben, ünneplem őt testvéreimmel,
akik társaim a hit útján.

v       Isten mindenek felett

–    hiszek Istenben? Mennyit számít Isten a döntéseimben, mindabban, amit élek?

–    mire pazarlom erőimet, miben károsítom magam, érzelmi életemet, biztonsá­go­mat?

–    Isten ügyei a legfontosabbak számomra az életben?

–    mágiára, okkult dolgokra bízom magam? Babonás vagyok?

v       Az imádság: bensőséges párbeszéd Istennel

–    csak azért imádkozom, hogy a dolgaim sikerüljenek? Mindig csak kérek, csak magamért?

–    sem lelki élet, sem hitélet nincs imádság nélkül: mennyit és hogyan imád­kozom?

–    csak gépiesen imádkozom? Szoktam arra gondolni, hogy egy élő és jelenlévő személlyel beszélgetek, aki meghallgat engem?

–    ha az imádság párbeszéd, meghallom-e, amit Isten mond nekem?

–    gondolok-e arra, hogy Isten akar valamit tőlem, vagy csak arra van igényem, hogy ő megtegye az én akaratomat?

–    a szentmise, a szentségek, az ünnepek, a vasárnap mind-mind alkalmai a lelki felfrissülésnek és lelki növekedésnek. Élek ezekkel a lehetőségekkel? Hogyan készülök rájuk?

v       A szeretett Isten, akit számra veszek,
akiről tanúságot teszek

–    tisztelem Istent, az ő Nevét, mindazt, ami hozzá tartozik: a szenteket, az Egyházat, papjait és munkatársait, a keresztény hívő közösséget?

–    káromkodtam? meséltem-e olyan vicceket vagy dolgokat, amelyek sértik az Istenre való szent emlékezést?

–    gondolok-e arra, hogy mint keresztény és Krisztus tanítványa példa kellene hogy legyek mások számára?

–    fölvállalom, hogy keresztény vagyok, vagy elrejtőzöm? Miért teszem ezt?

–    az Egyházhoz tartozónak gondolom és érzem magam? Megfogadom, amit pásztorai mondanak? Építeni szeretném az Egyházat, vagy nem vagyok jelen benne, idegen, ellenséges vagyok vele szemben?

„SZERESSÉTEK EGYMÁST,
AMINT ÉN SZERETTELEK TITEKET”

Szeretni, ahogy Isten szeretett minket, olyan feladat,
amit Isten ruházott az emberekre.
Az ember értékes és szent.

A mellettem élő testvér nem „hódoltsági terület”,
nem birtokolhatom őt, nem használhatom ki őt,
nem tiporhatom el, nem alázhatom meg, nem rövidíthetem meg életszükségleteiben.
Mindez ugyanis a testvér elleni bűn.
Nem elegendő csupán az, ha nem teszek rosszat neki,
Isten arra kér, szeressem a testvért.
Ez azt jelenti, hogy odamegyek hozzá,
és nem én várok arra, hogy ő közeledjen.
A szeretet tevékeny… kreatív.

v       A család: az élet és a növekedés helye

–    elfogadom és szeretem a szüleimet? tisztelem őket?

–    mennyi időt szánok a család­tag­jaim­mal való beszélgetésre? Családom­ban a párbeszéd felszínes vagy jel­lem­zi az egymás érzéseire, vágya­ira, szüksége­ire való oda­figyelés?

–    segítek családtagjaimnak nehéz hely­zet­ben? Észreveszem ki­mon­dat­lan igénye­iket is? Tisztelet­ben tartom érzéseiket?

–    magatartásom, szavaim pozitív és elfogadó légkört teremtenek a családban? Konstruktív akarok lenni, vagy inkább el nem érhető vagyok, vagy agresszív, ellenséges?

–    a házastársak közötti összhang, a szeretet, a felelősség, a párbeszéd, az együttműködés a legnagyobb tanítás a gyermekek számára, amit csak adni lehet. Hogyan élem meg házasságomat?

–    a házasság a személy kiteljesedésének, valamint a keresztény hitben való növekedés helye. Ennek érdekében fáradozom én is napról-napra, vagy hagyom sodródni az árral, kiszolgáltatva a napi történéseknek és körülményeknek?

–    hogyan nevelem gyermekeimet? Szeretem, meghallgatom, vezetem, javítom őket? Vagy kizárólag fizikai és anyagi életükkel foglalkozom, menekülve felelősségem elől?

v       A szexualitás: út a közösség felé  – az önátadás útja

–    a szexualitás személyiségünk nélkülözhetetlen része, kap­csolataink alapvető eleme. Isten akarata és elgondolása szerinti, és az Egyház hűséggel őrzi és hirdeti Isten tervét. Törekedtem megismerni és befogadni ezt a tervet, igyekeztem eszerint élni?

–    a pornográfia, a prostitúció áruvá, közönségessé alakítják a személyt és az intimitást: hogyan viselkedem ezen a téren?

–    a szexuális együttlét házasságon kívül megrontja Istennek az emberről és a szexualitásról elgondolt tervét. Van házasságon kívüli kapcsolatom? Hogyan élem meg a jegyesi kapcsolatot vagy az „együtt járást” e tekintetben? Hűséges vagyok?

–    hogyan élem meg érzelmi életemet?

–    házasoknak: használok fogamzásgátló eszközöket?

v       Anyagi javak: az ember szolgálatára

–    az Úr mondja: ne lopj. Kisajátítom más javát? Csaltam? Tisztességes vagyok? Betartom a polgári törvényeket?

–    ha munkaadó vagyok: igazságos va­gyok az alkalmazottak kifizeté­sé­ben, milyen a magatartásom velük szemben?

–    ha alkalmazott vagyok: munkámat nyűgként élem meg, vagy hivatásszerűen űzöm?

–    mennyire fontos számomra a pénz, az anyagi javak? Beérem azzal, amim van, vagy föláldozom időmet, egész életemet a keresetért? Irigy vagyok?

–    szerencsejáték űzök, hazardírozom? mennyit költök?

–    „A gazdag fölöslege enyhít a szegény nyomorán.”

–    mutogatni a gazdagságot, tékozolni a pénzt fölösleges dolgokra, megengedni magunknak bármiféle luxust nem evangéliumi magatartás. Hogyan viselkedem ezen a téren?

–    meg tudom-e osztani javaimat azzal, akinek szüksége van rá?

–    kárt tettem más javaiban és/vagy a köztulajdonban?

v       Az élet: jó, szent, Istenre bízott

–    vigyáztam életemre és testi egész­sé­gem­re? vigyáztam felebarátom testi ép­ségére, életére? Hogyan visel­ke­dem vezetés közben? Gyakorlok veszélyes sportot, hobby­tevékeny­séget? Ha a foglal­ko­zásom révén mások élete rám van bízva, fele­lősen viselkedem-e?

–    fogyasztottam drogot, mértéktelenül alkoholt…?

–    kívántam-e bárkinek a halálát?

–    a keresztény ember szereti mindenki életét és visszautasítja a halál kultúráját; abortusz, eutanázia, halálbüntetés, háború… Valóban ismerem ezekkel kapcsolatban az Egyház tanítását?

–    az abortusz bűn egy védtelen és ártatlan személy élete ellen: részt vettem abortusz végrehajtásában, tanácsoltam vagy bíztattam bárkit is erre? Miért?

Közösségben élni

–    a keresztény ember a világosság fia: ha­zud­tam-e, állítottam-e va­lót­lanságot, el­fer­dítettem-e az igaz­ságot érdekeim végett?

–    a gyűlölet, a harag ellenkeznek a szeretettel: meg tudok bocsátani, vagy legalább törekszem rá? Táp­lálok magam­ban bosszúvágyat bárkivel kapcsolatban?

–    a nyelv a kardnál is élesebb: hogyan beszélek felebarátomról?

–    agresszív voltam-e beszédben, cselekedetben, magatartásomban? Durva vagyok-e beszédemben?

–    mennyire fontos nekem a karrierem? Hogyan gyakorlok tekintélyt azon személyek fölött, akik rám vannak bízva?

–    azt akarom, hogy mindig nekem legyen igazam? Képes vagyok meghallgatni azt, aki mellettem van? Tudom értékelni azokat az embereket, akik velem élnek és dolgoznak? Gőgös voltam-e?

HOGYAN GYÓNJUNK?
A bűnbánat szertartása

Köszönés, keresztvetés:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A bűnök megvallása:
Gyónom a Mindenható Istennek és neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta, amely ……….. hete/hónapja volt, ezeket a bűnöket követtem el: …

A gyónó megvallja bűneit. …

A bűnvallomás végén ezt mondja:
Más bűnömre nem emlékszem.

A gyóntató, ha szükségesnek látja, kérdez, tanácsot ad.

Elégtételt ad a gyóntató.

Bűnbánati ima:
Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm. Ámen.

A gyóntató megadja a feloldozást:
Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét! ÉS ÉN FELOLDOZLAK BŰNEIDTŐL AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN.

Keresztvetés, köszönés.

***

További bűnbánati imák:
Istenem, szeretlek téged, ezért teljes szívem­ből bánom, hogy bűneimmel meg­bántottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem! Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Ámen.

vagy:

Istenem, bocsáss meg, bánom minden bűnömet, mert mindennél jobban szeretlek. Komolyan ígérem, hogy ezentúl a bűnt elkerülöm és megjavulok. Amit kívánsz, mind megteszem, ahogyan csak telik tőlem. Kérlek, segíts, hogy így legyen! Ámen.

EGY KIS SEGÍTSÉG

A KIENGESZTELŐDÉS SZENTSÉGÉHEZ

… HOGY JÓ GYÓNÁSOD LEGYEN!

Jézus mondja:
„Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. …
Amint a szőlővessző nem teremhet maga,
csak ha a szőlőtőn marad,
úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. …
Ezeket azért mondom nektek,
hogy az én örömöm legyen bennetek is,
és teljes legyen az örömötök. …
Barátaimnak mondalak benneteket,
mert amit hallottam Atyámtól,
azt mind tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak benneteket,
s arra rendeltelek,
hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt,
maradandó gyümölcsöt.”

(Jn 15)

„Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól,
és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban.”
(Szent Ferenc meg nem erősített regulája 21,3)

Hírlevél feliratkozás


Szentkút

Kapcsolat

Nemzeti Kegyhely
Mátraverebély-Szentkút 14.
H-3077
Telefon: 06 32 418 029,
06 20 400 58 78
E-mail cím: info@szentkut.hu

Választható nyelvek:

;