Krisztus Király vasárnapja

  1. Krisztus Király

Dán 7,13-14; Jel 1,5-8; Jn 18,33b-37;

 

Kedves Testvérek!

Mindaz, amit egész éven át ünnepeltünk, átéltünk üdvösségünk történetéből, Krisztus Király titkában teljesedik be. Ő a kezdet és a vég. Ő fogja össze tehát az egész történelmet, a világ minden eseményét, belőle indul, benne teljesedik ki, és hozzá tér vissza. Így a világot megérteni, életünket és emberi történelmünket megérteni csak benne lehetséges.

Milyen a kezdet? – A teremtés csúcspontja az ember, az isteni méltóság és örök távlat ajándékával. Azért teremtette Isten a világot, hogy a képmására megteremtett embernek otthont készítsen, s az emberben isteni méltóságra emelje az egész világot. Meghívott bennünket, hogy vele uralkodjunk, és vele folytassuk a teremtés művét. Csupán annyit kívánt, hogy szabad akaratunkkal és értelmünkkel engedelmesek legyünk az isteni terv iránt. Hiszen ő a tervező, valóra váltó és beteljesítő.

Ugye, elképzelhetetlen, hogy felépüljön egy ház, egy templom, elkészüljön egy autó, vagy repülőgép, ha minden munkás jogot formálna arra, hogy a tervező adatait önkényesen megváltoztassa. A bűn viszont éppen ezt eredményezte: A világot kivettük Isten kezéből, hogy nélküle használjuk, éljünk belőle, s uralkodjunk rajta. Isten nélkül akartunk kiteljesedni, boldoggá lenni. Elfordultunk a mintától, Isten arcától, magunknak alkottunk ideálokat, s tettük Isten helyére. Olyanok lettünk, mint az iránytű nélküli hajó a viharzó tengeren, a jéghegyek között száguldó Titanic, melynek kapitánya nem vett tudomást a veszélyekről. Fennállhat-e ország felelős vezető nélkül, átgondolt irányítás és rend nélkül? – Világunkból éppen a felelős vezető, irányító hiányzik és a rend. Elutasítottuk az Igazságot, hogy saját „igazságainkat” érvényesítsük. Elhagytuk a Szeretetet, hogy önzésünk útját kövessük. Elfordultunk a Bölcsességtől, hogy ostobaságainkban tetszelegjünk. – Csodálkozunk, hogy ilyen lett a világ?

Mit tehetünk, ha már elrontottuk világunkat, s benne vagyunk a zűrzavar kellős közepén? – Egyszer egy kis falu templomot akart építeni. A mérnökök meg is tervezték, a hívő közösség létszámához arányosan. A kivitelezéskor azonban néhányan okosabbak akartak lenni, s az alapoknál önkényesen megnövelték a tervezett méretet. A gond akkor jött, amikor a felhúzott falakra nem lehetett felépíteni a tetőzetet, megalkotni a mennyezetet. A megrendelt építőelemek nem voltak alkalmasak. Évekig, évtizedekig tolódott az építés, újra kellett tervezni, s hozzá az anyagiakat is előteremteni. Elgondolható, milyen lelkülettel álltak hozzá a tervezők, hogy kijavítsák a kontárkodást, miként csalódtak a támogatók, hogy adományaikból a templom megépüljön. – Mi ennél sokkal súlyosabb lépést tettünk a Teremtővel szemben. A világ nélküle nem érhet célhoz. Vissza kell térnünk hozzá, belátva kontárkodásunk következményeit, s felajánlanunk készséges részvételünket az újjátervezés kivitelezésében. Le kell mondanunk az elbitorolt hatalomról, s követnünk az igazi Királyt.

Az Ószövetség népe elhagyta Istenét, a pogányok bálványait követte. Ezért omlott össze minden, s került sor a babiloni fogságra. Újra kellett tervezni útját, hogy visszatérhessen Istenéhez. Erre készíti fel őket az Úr Dániel próféta által: Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek őt kell szolgálnia. Hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha. – E néhány mondat utal Isten üdvözítő tervére, az emberré lett Igére, aki a világ Ura, s akire Isten átruházta minden hatalmát, hogy összefogja és üdvözítse az egész világot. Ezt az Ószövetségben nem érthették meg, mint ahogy sok más előjelet sem, amely az Újszövetségben vált valóra, vagy a végső időkben.

Az újszövetségi Szentírás utolsó, prófétai könyve a végső időkről szól. Mintegy Isten szemével tekinthetünk vissza egész emberi történelmünkre, és isteni bölcsességgel szemlélhetjük mindazt, aminek most részesei vagyunk. Érzékelteti Isten szeretetét a megváltás művében, értelmet ad a szenvedésnek, amely a bűn következménye, de Krisztusban az üdvösség eszközévé válik. Isten országa nem veszett el, csak bűneink miatt másként bontakozik ki. Íme: Jézus Krisztus hűséges tanú, elsőszülött a holtak közül, és a föld királyainak fejedelme. Ő szeret minket. Vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. – Gondoljuk át részleteiben is ezeket a sorokat! Ha Krisztus elsőszülött a holtak közül, akkor ez azt jelenti, hogy testvéreiként mi is újjá születünk, mi is új életre kelünk. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé… Ha ő a föld királyainak a fejedelme, akkor övé a legfőbb hatalom, minden földi hatalom tőle származik, amiként Pilátusnak is tudtára adja. Az ember csak úgy gyakorolhat hatalmat, hogy róla számot kell adnia. Önkényesen nem élhet vele vissza senki büntetlenül. – Vajon nem ezért borul fel a világ? Nem erről szól minden háború, nyomorúság, igazságtalanság? Miért válhatnak emberek rabszolgává? Miért van akkora különbség az anyagi javak elosztásában? A nagy szakadék csupán szorgalom és lustaság kérdése? Sokkal inkább a könyörtelen önzés, a jogos bérek visszatartása, a csalás és erőszak következménye.

Mért vállalkozott Isten Fia arra, hogy közénk jöjjön és sorsunkban részesedjen? Azért, mert szeret minket. Úgy szeret, hogy életét adta értünk, vérével váltott meg bűneinktől. Mi lett ennek a végtelen szeretetnek a gyümölcse? – Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Amit a sátán gyűlölete és ravaszsága miatt elvesztettünk, azt Isten végtelen szeretetéből visszanyertük. Ő új tervet készített, hogy szabadságunkat ismét használhassuk. Meghívott minket, szerepet és felelősséget adott, mert országává és papjaivá tett bennünket. Tudtunkra adta, hogy övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké, és ebben a dicsőségben minket is részesíteni akar.

Isten a teremtés és üdvösség tervét a bűn miatt módosította. – Biztosak lehetünk, hogy ez a módosított terv már nem hiúsulhat meg? Biztos az, hogy a sátán nem talál újabb lehetőséget, hogy Isten tervét keresztülhúzza? Nem eshetünk olyan csapdába, amelyből senki sem húz ki bennünket? Kétezer éve élt közöttünk Jézus Krisztus, s valósította meg Atyjától kapott küldetését. Megváltozott, újjászületett a világ? S ha nem így látjuk, mi ennek az oka? – Érdemes az evangéliumra figyelnünk, mit tesz az ember, aki beleszédül földi hatalmába, és mit tesz Krisztus, aki azért jött, hogy megmentsen és üdvözítsen: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” – Az öntelt Pilátust Jézus visszakérdezi. Várja, hogy saját lelkiismeretére és felelősségére ébredjen, s így esélye legyen megőrizni emberi méltóságát. Pilátus azonban kitér és hárít: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” – Hatalmi pozíciójából számon kéri a mindenség Urát. Jézus mégsem alázza meg, hanem fenntartja a lehetőséget a felismerésre: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” – Jézus érdekes megvilágosítást ad országáról. Nincsenek katonái, nincs hatalmi apparátusa, mint a földi országoknak és uralkodóknak. Földi szempontból az ő országa kiszolgáltatott, esélytelen a hatalmi harcokban. Mégis mindennél nagyobb tekintélyt képvisel titokzatos származása miatt. – A helytartó zavarba jön. Egy ismeretlen birodalom uralkodójával áll szemben? Ezért kérdezi: „Tehát király vagy?” – Jézus válasza nemcsak Pilátusnak szól, hanem minden embernek: uralkodóknak, hatalmat gyakorlóknak éppúgy, mint a hatalom által kifosztottaknak, megalázottaknak; a hatalommal valóban felruházottaknak éppúgy, mint a hatalmat bitorlóknak. A hatalom felelősség! Minden hatalom Isten országáért van: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

– Ezzel az utolsó mondattal zárul az idézett evangéliumi részlet. Ez az utolsó mondat tovább visszhangzik minden idők minden emberének fülében. Választ mindenkinek adnia kell rá, mellyel dönt saját örök sorsa fölött.

Mit nem tett meg az Isten, hogy elrontott kapcsolatunk helyre jöjjön, s az ő végtelen szeretetéből, irgalmából és gyógyító jóságából mégis eljussunk országába, ahol örökre boldogok lehetünk? Mi nagyobb bennünk: a bűnbánó beismerés, bizalom és elfogadó alázat, vagy az elutasító gőg, amely vakságával mindentől megfoszt? – Döntésünk örökre szól! Ámen!

Hírlevél feliratkozás


Infoblokk2_ERFA_egyes

Szentkút

Kapcsolat

Nemzeti Kegyhely
Mátraverebély-Szentkút 14.
H-3077
Telefon: 06 32 418 029,
06 20 400 58 78
E-mail cím: info@szentkut.hu

;